^Vissza a lap tetejére
Elérhetőség
Telefon: 66/515-573
e-mail: altalanosiskola@mezobereny.hu

  • 1 Zánkai élmények a 7.d osztállyal

    A 7. d osztállyal Zánkán jártunk, ahol egy modern, nyüzsgő hangulatú Erzsébet-tábor fogadott bennünket. Az élménytábor fő célja az volt, hogy jól érezzük magunkat és a lehető legtöbb élménnyel gazdagodjunk. Mindent megtettünk érte, hogy ez valóban így legyen: rengeteget nevettünk, szórakoztunk, játszottunk és természetesen fürödtünk. Igazi tartalmas kikapcsolódásban volt részünk.
    Bővebben...
  • 2 A 6. évfolyam Fonyódligeten táborozott

    2022. július 3. és 8. között iskolánk 6. évfolyama a Balaton déli partján, a Fonyódligeti Erzsébet-táborban élvezte a nyári szünetet. Csapatunk kiegészült más évfolyamok tanulóival is, így két csoportban, összesen 51 fő tanuló és 7 fő kísérő vett részt a táborozásban.
    Bővebben...
  • 3 Versenyeredmények 2021-2022. tanév

    Versenyeredmények 2021-2022. tanév
    Bővebben...
  • 4 Tanévzáró

    Iskolánkban 2022. június 21-én a tanévzáró ünnepéllyel befejeződött a 2021/2022-es tanév. A kiváló tanulmányi előmenetelű és a kitűnő tanulók tanév végén könyvjutalomban részesültek. Az átadásra kerülő könyvjutalmakat a Gyulai Tankerületi Központ biztosította.
    Bővebben...
  • 5 Mezőberényi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium

    A Mezőberényi Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium fenntartója és működtetője a Gyulai Tankerületi Központ. Tevékenysége Mezőberény, Bélmegyer, Murony települések közigazgatási területére vonatkozik. Jelenleg a székhelyen, három tagintézményben és négy telephelyen látja el feladatait.
    Bővebben...

Határtalanul Erdélyben

2022. 05. 25-29.

Útinapló

 

Két év kihagyás után az idén ismét elindulhattunk a Határtalanul program keretében 5 napos tanulmányi kirándulásunkra, Erdélybe, Székelyföldre.

Ebben a programban a 7. évfolyamos tanulóknak van lehetőségük részt venni. Így egy 4 osztályból összeválogatott csapat indult útnak május utolsó hetében.

Felejthetetlen élményekkel, látnivalókkal lettünk gazdagabbak, mindenki nagyon jól érezte magát.

  1. nap:

Az indulás napján izgatottan szálltunk fel a buszra Mezőberényben. A határon való átkelés után Nagyszalontára érkeztünk. A buszsofőrünk jóvoltából, igaz csak a járműből, de megtekinthettük Arany János szülőházát.

Az első megállónk a Szent László királyunk által alapított Nagyváradon volt. Itt csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, aki a következő 5 napot velünk töltötte.

Irodalmi és építészeti szempontból is fantasztikus sétát tettünk Váradon. Ady Endre kedves városa, a Körös-parti Párizs bennünket is lenyűgözött. A szecessziós, klasszicista és barokk stílusban épült épületek mellett haladva tekinthettük meg a Szigligeti Színházat, mellette az Astoria, vagy régies nevén az EMKE kávéházat, a Holnap Irodalmi Társaság alapításának helyszíne, ahol Ady és még sok más korabeli költőnk, írónk üldögélt és alkotott hajdanán.

A városban van az Ady Endre Emlékmúzeum, ahol a költőre vonatkozó irodalmi anyagokat, magánéleti emlékeket gyűjtötték össze. Természetesen ez is a program része volt.

Sétánk a várban ért véget, ahol a várfal tövében a gyerekek által gyűjtött, Szent Lászlóval kapcsolatos érdekességeket, legendákat, történeteket hallhattunk.

Innen indultunk tovább az 582 méter magas Király-hágó felé, amit Erdély kapujának is neveznek, ahol rövid pihenőt tartottunk a csodálatos kilátásban gyönyörködve.

Körösfőig utaztunk, ahol a kalotaszegi református templomot néztük meg négy fiatornyos, fatornácos tornyával, egyedülálló fakazettás mennyezetével, amely a XV-XVI. század fordulóján épült. A templom a környék legfontosabb központja volt, 1841-es orgonája, a kalotaszegi, piros írásos varrottas szőttesekkel borított falai és értékes padozata ma is megcsodálható.

Este 6 óra körül érkeztünk meg szállásunkra, Torockóra, amely Erdély egyik legszebb faluja, és a Székelykő monumentális sziklatömbjének árnyékában fekszik. A falu az Európai örökség része és igazi gyöngyszem. Magánházaknál lettünk elszállásolva, nagyon kedves embereknél.

2. nap:

A reggeli elfogyasztása után a helyi Néprajzi Múzeumba vezetett utunk. Állati kíséretet is kaptunk a séta során, a falu kóbor kutyái csatlakoztak hozzánk a gyerekek nagy örömére, akik mint a testőrök, úgy kísérgettek bennünket a faluban. A múzeumba megcsodálhattuk a korabeli torockói emberek mindennapjait.  Majd megtekintettük a falu legrégebbi házat, amely 1668-ban épült, de csodával határos módon sikerült megőrizni az utókor számára.

Azután buszra szálltunk, és Tordára mentünk. Az itteni sóbánya ma már nem működik, csak turisztikai központ, de az itt látottak mindenki számára nagy élményt jelentettek. A világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választott helyszín a föld alatt nemcsak a természet páratlan só-csodáival, de óriáskerékkel, csónakázótóval, fürdésre alkalmas barlangi sóstavakkal is bír. Itt elidőztünk néhány órát. Majd torok és orrjáratainkat is megtisztítva mehettünk tovább.

A Tordai-hasadékot már nagyon vártuk, hogy megnézhessük. Az egyedülálló növény- és állatvilággal rendelkező természetvédelmi terület csodaszép túrázóhely. Szent László királyunkról szóló több monda is kapcsolódik ehhez a helyszínhez. Nem okozott csalódást. A gyönyörű természeti látványosságok, a csordogáló patakok és a rajtuk átívelő lengőhidak mentén tett túra feledhetetlen élményt jelentett.

6 óra körül érkeztünk vissza szálláshelyünkre, Torockóra. A vacsora után a gyerekek egyrésze még egy túrán vehetett részt, a falu felé emelkedő Székelykőre kirándultak.

 

3. nap:

A csodákból ezen a napon sem volt hiány. És lehetett még fokozni az élményeket! Bár szinte egész nap buszon ültünk új szállásunk felé, Bögözre haladva. Az útvonal Parajdon, Marosvásárhelyen, Szovátán keresztül vezetett a Maros és az Olt folyók eredetének helyszínén.

Első megállónk Gyergyószárhegyen volt. A Lázár-család kastélyát tekintettük meg. Ez a kastély Erdély legszebben megmaradt erdélyi reneszánsz stílusban épített gyöngyszeme.

Ezután Gürüctelepre vittek bennünket, ahol festői környezetben piknikezhettünk egy fenyveserdő közepén. Kicsi izgalommal töltött el bennünket az a tudat, hogy ezen a helyen medvék is elő szoktak fordulni, amire az útjelző táblák is felhívták a figyelmünket. Mi akkor szerencsére nem találkoztunk velük. Az ebédet egy helyi házaspár biztosította, kóstolót kaptunk a helyi specialitásokból, ami nagyon ízlett mindenkinek.

A bőséges falatozás után a Békás-szoros és a Gyilkos-tó volt a következő állomás. Ismét egy festői helyszín. Leírni nem lehet az élményt a monumentális kövek között. Láttuk a pokol tornácát, a pokol kapuját és a pokol torkát is. A szinte függőleges sziklaszirtek, hegyi patakok, vízesések, barlangok adják a szoros látnivalóit. A szoros után a Gyilkos-tavat tekintettük meg, amely szinén Székelyföld egyik híres turisztikai látványossága. A Gyilkos-tó egy természetes torlasztó a Hagymás-hegységben, a Keleti-Kárpátokban, Hargita megye északkeleti részén, amely 1837-ben keletkezett egy közeli hegyről lecsúszó törmelék következtében.

Meghallgattuk a tó történetét az idegenvezetőnk jóvoltából, de sok időnk itt már nem maradt, mert el kellett foglalnunk új szállásunkat Bögözön.

Az út hátralévő része a székelyek szent hegyén, a Libán-tetőn, a Hargitán keresztül vezetett. Kanyargó szerpentinek, fenyőerdőkkel szegélyezett utak lenyűgöztek bennünket, Alföldről idetévedt turistákat.

Későn érkeztünk meg, így már csak a vacsorára és a kipakolásra jutott időnk, és hogy kipihenjük magunkat a következő nap előtt.

 

4. nap:

Székelyudvarhelyre, a Székelyföld székhelyére látogattunk el délelőtt. Itt „ült” valamikor a székely főispán és itt született Székely Mózes fejedelem. A Nagy-Küküllő folyó felső szakasza mentén fekszik, 660 éves város.

Innen Farkaslakára mentünk tovább, Tamási Áron sírjához. Ő az egyik legismertebb székely író, a székely néplélekről, néprajzról sokat írt. Mezőberényből vittük a koszorút, amit elhelyeztünk a sírjánál, majd közösen elénekeltük a magyar és a székely himnuszt.

Nem messze innen fekszik szülőháza, ami ma emlékmúzeum. Oda is elmentünk, ahol az ottani tárlatvezető segítségével nagyon alapos képet kaptunk Tamási életútjáról, munkásságáról.

A Mini Erdély Park következett, ami a Székelyudvarhelyhez tartozó Szejkefürdőn található. Itt maketteken mutatják be a multikulturális Erdély építészeti sokszínűségét, fénykorukban jelenítve meg a régió minden nemzetének legfontosabb épületeit. A bemutatott épületek közül több is az UNESCO Világörökség része. Sajnos az időjárás itt már nem volt hozzánk kegyes, elég borongós volt, és többször eleredt az eső.

Ugyanitt található Orbán Balázs, a” legnagyobb székely” sírhelye is, akit a mai napig nagy tisztelet övez Székelyföldön. A síremlékhez vezető úton székelykapukból álló sor került kialakításra, melyből az utolsót Orbán Balázs állíttatta halála előtt két évvel, 1888-ban, de van itt 1818-ból való is. A székelykapu kiállítás nem csak tisztelgés a „legnagyobb székely” előtt, de kialakítása egyben az udvarhelyszéki kapuk díszítőművészeti hagyományának megmentését is célozta.

Délután kezdetét vette az igazi kaland. Traktor vontatta szekéren indultunk fel a Madarasi Hargitára, Székelyföld legmagasabb hegycsúcsára, amely 1801 méter magasan fekszik. 1600 méter magasságra a traktor vitt fel minket. Az út szintén kalandos volt, bár medvét látni itt sem sikerült, pedig igen sűrű fenyőerdőkön keresztül vitt bennünket. Bár bizonyosan közre játszott az is, hogy hangos zene és énekszóval utaztunk. Az idő ekkor már eléggé lehűlt, köszönhetően a magasságnak, és a folyamatosan csapkodó esőnek.

Mikor kiszálltunk már eléggé esett az eső, és feláztatta a talajt, így többen, megfelelő öltözet hiányában nem vágtak neki a kb. egy órás útnak. A csoport egy része viszont teljesítette a távot. Ők nagy élménnyel tértek vissza, bár a borús-ködös idő miatt nem volt teljes a látvány. Sajnáltuk, hogy így alakult.

Lefelé is traktorral jöttünk, de ekkor már a fáradságtól és az átfázástól eléggé elcsigázott volt a csapat.

Mire visszaértünk a szállásra, vacsoraidő volt. Vacsora után pedig még mindig nem pihenhettünk, mert táncházba voltunk hivatalosak. Helybéli néptáncosok tanítottak nekünk néhány lépést ismert táncaikból.

 

5. nap:

Elérkezett a hazautazás napja. Reggel mindent összepakoltunk és reggeli után ismét felültünk a buszra, de most már hazafelé indultunk.

Egy városnézés azért még belefért a programba. Szovátán álltunk meg, megnézni Mezőberény testvérvárosát és az itt lévő Medve-tavat, amelyet 2019-ben a világ legnagyobb heliotermikus tavaként ismertek el, ami azt jelenti, hogy a tó középső rétegei melegebbek, mint az alsó vagy felszíni rétegek. Ez a jelenség csak sós tavakban figyelhető meg. Erdély egyik legnagyobb természeti kincse a tó. Neve onnan ered, hogy alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít. A vize a heliotermikus jelenség miatt 35 Celsius fokra melegszik fel, és nagyon népszerű nyáron a fürdőzők és a gyógyulni vágyók körében.

Egy rövid városi séta után folytattuk utunkat hazafelé, legközelebb a Király-hágón álltunk meg megint, egy rövid pihenő erejéig.

Este 6 órára értünk vissza Mezőberénybe.

Köszönjük ezt az élményt a Határtalanul pályázati programnak, Ancsinné Franciszky Klára tanárnőnek, aki megpályázta és megvalósította ezt a csodálatos utazást, és a fantasztikus buszsorfőrünknek, Ancsin Jánosnak, aki mérhetetlen türelemmel, alázattal és vezetői tudásával járult hozzá ehhez az élményhez.

Kővári Ildikó

kísérő pedagógus

 

. mai.mezobereny.hu