Csak vízcsepp vagyok.

Egy a sok közül,

ki attól fél, hogy mégis

mi is veszi őt körül!?

Nem tudom. Fogalmam sincs.

Hisz napról napra csak szenny,

szörnyű szemét, rémes olaj,

ami engem folyton ken.

Vagy lehet, én kenem őket.

Bár mit is számítok én?

Hisz csak egy apró vízcsepp vagyok,

aki semmit sem remél.

Mert az emberek miatt egyszer

eltűnök én is innen.

S egy felhőben nyugszok majd,

hol vigyáz rám az Isten.

Aztán talán visszatérek,

s megint egy vízben leszek.

Pocsolyában, folyóban, tengerben, tóban,

honnan ismét elveszek.

De számítok-e vajon

ezek után is én, vagy

mindenki továbbra is