„LÉLEKMOZGATÓ” iskolánkban

A Magyar Parasport Napja

A Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Országos Diák- Verseny- és Szabadidősport Szövetsége idén 3. alkalommal szervezte meg 2020. február 21-22-én a Magyar Parasport Napját, mely a „LÉLEKMOZGATÓ” elnevezést kapta.

A Mezőberényi Általános Iskola idén először vett részt a rendezvényen, melynek keretein belül a 7. évfolyamos tanulók lélekmozgató osztályfőnöki órákon vettek részt, ahol megismerték, megértették és befogadták a fogyatékkal élők mindennapjait.

A testnevelés órákon tanítványaink a különböző parasportágak (vakfutás, bocchia, ülőröplabda) kipróbálásával megtapasztalták és azonosulhattak is a parasportolók által űzött játékok kihívásaival.

A Muronyi Tagintézményünkben az idei évben csatlakozott a Magyar Parasport Napjához. Ennek keretében a felső tagozatos tanulók számára Lélekmozgató testnevelés óra valósult meg. A tanulók tájékoztatást kaptak a parasportokról, parasportolóinkról, a Magyar Parasport Napnak a céljáról. A „sánta fogó” során a tanulóknak egy lábon kellett a helyüket változtatni, miközben a fogó is csak egy lábbal mozoghatott. Ez nagyon tetszett a tanulóknak, ugyanakkor szembesültek azzal, hogy mennyivel lassabban képesek mozogni, ha nem áll rendelkezésükre mindkét lábuk. A „sánta róka futás” során is hasonlót tapasztaltak a tanulók. A „vakfutás” komoly kihívást jelentett a diákoknak, pedig a segítők először a kezükkel, majd a hangjukkal, a beszédükkel segítették a „vak” társukat a szlalompályán.  A látás nélküli futás során nem sikerült mindenkinek legyőzni a félelmét. A kerekes székkel való közlekedést is kipróbálhatták a bátrabb tanulók. Átérezhették, hogy kellő karizom nélkül nem egyszerű ezzel az eszközzel a mozgás. Az ülő zsinórlabda során szintén lábak nélkül kellett boldogulniuk a tanulóknak. Volt, aki gyorsan felismerte e játékban rejlő lehetőségeket, és ügyesen helytállt, és voltak, akik a helyváltoztatás nehézségeivel küzdöttek. A dupla testnevelés óra a „kar nélküli zsinórfocival” zárult. Ekkor a tanulók csak a fejükkel és a lábukkal érhettek a labdához (miközben a hátuk mögött összekulcsolták a kezüket) és a zsinór felett kellett a labdát átjuttatniuk az ellenfél térfelére. Ez sem volt mindenkinek egyszerű, de idővel képesek voltak élvezni a játékot, és nem koncentrálni a nehézségekre.

A 90 perces lélekmozgató programot Kovács Annamária állította össze, és az érzékenyítő tanórát is ő vezette le. A különböző tevékenységek során a tanuló megtapasztalhatták, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie a mindennapokban a fogyatékossággal élőknek. Megértették, hogy milyen erőfeszítéseket kell tenniük a sérült embereknek mindahhoz, ami számunkra, egészséges embereknek végtelenül egyszerű. Azonban beleélve a helyzetükbe magunkat, eljátszva, kipróbálva bizonyos helyzeteket, rádöbbentett minden gyermeket arra, milyen és mekkora elszántság, akarat, emberfeletti erő, találékonyság szükséges minden egyes tevékenység végrehajtásához. A fogyatékossággal élő emberek kitartása, a különböző sportágakban nyújtott teljesítményük pedig tiszteletet és elismerést érdemel.

A Bélmegyeri Tagintézményben testnevelés órán megbeszéltük a „fogyatékos” szó jelentését. A gyerekek megnyilvánulása alapján képet kaptunk a témában való jártasságukról. Játékok segítségével bemutattuk a fogyatékosság fajtáit. A látássérülteket bekötött szemmel végzett mozgássorral imitáltuk, szóban irányok meghatározásával segítettük. A mozgássérültek szállítására Gólya viszi a fiát játszottuk. Az alsó végtaghiányos emberek átélése végett háton szállították egymást a tanulók, majd kiskakasok voltak. Fél lábon ugráltak, a cél az egyensúlyállapotból való kimozdítás.

A tanulók megismerték a különböző fogyatékossággal élők nehézségeit. Megtanulták a másság elfogadását és tiszteletét.

A nap során a fő célunk az volt, hogy átadjuk a gyerekeknek a rendezvény fő üzenetét, mi szerint: „Fogyatékosnak lenni nem jelenti azt, vesztesnek lenni.”

A képeket ide kattintva tekinthetik meg!